Június 19-én egy különleges, inspiráló hangulatú délutánt tölthettünk együtt, ahol a művészeteké és a közös gondolkodásé volt a főszerep. Rendezvényünk célja az volt, hogy kimozdítsa a résztvevőket a hétköznapok rohanásából, és egy olyan teret teremtsen, ahol az irodalom és a képzőművészet szervesen egymásra talál. Vizuális ingerekkel túlzsúfolt világunkban igazán frissítő élmény volt látni, ahogy a harminc fős, diákokból, pedagógusokból és művészetkedvelőkből álló közönség elmélyülten figyeli a kivetített alkotásokat és hallgatja a felolvasott szövegeket.

Az eseményt Keresztessi Csilla, bölcsészhallgató nyitotta meg, aki egy rendkívül izgalmas bevezető előadásban kalauzolta el a jelenlévőket az ekphraszisz, vagyis a kép és szöveg párbeszédének világába. Közösen vizsgáltuk meg például Pieter Bruegel festményét és William Carlos Williams ahhoz kapcsolódó versét. A jól felépített prezentáció és a gondosan összeállított oktatási csomag segített abban, hogy a résztvevők ne csupán passzív befogadók legyenek, hanem azonnal rácsatlakozzanak a művek által felvetett gondolatokra.

Az előadást követő interaktív szemináriumon a hangulat még közvetlenebbé vált. A jelenlévők rendkívül aktívan kapcsolódtak be a közös munkába: bátran osztották meg saját kreatív asszociációikat és őszinte reflexióikat. Egy ritkán tapasztalható, nyitott és kulturált vita alakult ki, ahol mindenki véleménye számított. Az esemény végére egyértelműen bebizonyosodott, hogy a mesterséges határok az egyes művészeti ágak között könnyedén lebonthatók, ha egy befogadó, esztétikai és kritikai gondolkodásra ösztönző közösség jön létre.